Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

  

 

 ” Ha az “ember” szíve nyitott rá, és fentről is úgy látják, hogy elég erős vagy elviselni az EMLÉKET, megkapod a választ. Szépen, lassan lebomlanak a rád rakódott súlyok, melyek fallá nőttek körülötted. Megfelelő pokoljárás, tisztító tűz, keresztre feszítés érzet után fájdalmasan fellélegezhetsz és el kezdhetsz egy minőségibb úton járni. Amikor is rálépsz a hazafelé vezető ösvényre. Emlékezni kezd a lelked, a tested. Hogy itt a földön csak kölcsönbe kaptad az ember-gúnyát. IGAZÁBÓL LÉLEK VAGY…”

 

 

 

 

 

 

2007-ben nagy változás vette kezdetét életemben. Pedig csak egy könyvet olvastam el. Nem tudtam mi történik, csak azt tudtam, hogy véget ért egy út, amin már nem járok többé. Tehát, nincs más választásom, mint az előre és megtanulni bízni a Teremtőben. Segítségül a következő lépésemhez mindig kapok egy-egy kedves, de határozott noszogatást... és ennyi mindig elegendő.

 

A folyamat:

-Elkezdtem habzsolni a könyveket (történelmünk más szemszögből, kultúránk eredetéről, a betegségről, szellemi fejlődésünk útjáról, vissza a természethez)

-Gyógyszerek helyett szelíd gyógymódok.

-Újra műveljük a kertet, újra állatok az ólban.

-Egyre kevesebb bolti élelmiszer.

-Kivettük a gyerekeket az iskolából és otthon tanulunk.

-Elvesztettem a mobiltelefonomat (van élet mobil nélkül)

-Érzékelhetően alábbhagyott az ebbe a társadalmi rendszerbe való beilleszkedés megfelelési kényszere (ettől sokkal jobban érzem magam)

 

 ...és ez így nagyon szépen hangzik, de az éremnek van másik oldala is. Azóta kész káosz van az életünkben, a rendszer, mint olyan gyakorlatilag megszünt létezni. Talán csak annyi, hogy reggel felkel a nap, este besötétedik. Az emberek nem normálisnak tartanak. (ebbe van is valami. Bár, ha megnézzük, hogy ez a jelenlegi társadalmi berendezkedés ma a normális, akkor én cseppet sem szeretnék az lenni)

 

 

 

 

                                                

                       

 

 embrodiery-kati-1.jpg