Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hallgass a szívedre Anyuka!

 

Háborog a lelkem! Nem haragszom, egyszerűen kiszakad a mellkasom.

Első gondolatom az volt, hogy az orvosoknak írom soraimat, de tudom, hogy mit sem érek vele. Jól beágyazott rendszerükhöz hozzáférhetetlen bármiféle emberi érzés.

 

DE! TI KISMAMÁK, jövendőbeli ASSZONYOK talán meghalljátok.

 

A húgom is szíve alatt hord egy Égi Adományt! Utolsó hetei vannak még így Együtt, (kettő az egyben :), és úgy hozta a sors, hogy kissé megemelkedett vérnyomása miatt, biztonsági okokból 6 napig élvezhette a kórház „meleg vendégszeretetét”.

Látogatóban voltam nála egy Hétfői nap délelőttjén, kint beszélgettünk a váróban.

Közben nagypocakos kismamák járkáltak a folyosón, aggódó és kétségbeesett arckifejezéssel beszélgettek telefonon, férjekkel, jövendőbeli nagymamákkal, barátokkal…

Mellettünk, félóránként, hüppögő, frissen császározott, újdonsült anyákat toltak el szobájukba.

Kisbaba el ->csecsemőosztály, majd 24 órán át, 3 óránként anyuhoz fel, mert szoptatás.

(Mellékesen kérdem, miért nem lehet a Mama mellett a gyermek? Erre az a válasz, hogy kell a babának 24 óra, hogy megszokja a kinti világot. Hogy mi van??? Hát csendben súgom te nagyokos, aki ezt az ökörséget kitaláltad, hogy kiraknálak egy szál zokniban Alaszkába, hogy szokjad.

Nem az ANYUCI karjaiban kell, hogy megszokja? Inkább a rideg kórházi bevásárlókocsiban?!!!)

Persze több napja bent lévő húgom teljesen képben volt az anyukák helyzetét illetően.

Volt olyan kismama, akire fogadott doktornője 5 napja rá se nézett, majd hétfő reggel beküldött hozzá egy szülésznőt, hogy félóra múlva császározzák.

Egy másik, mamácska kinek 38 hetesen annyit forgolódott a baba a hasában, hogy a doktor értetlenül ált az esett felett és megcsászározta, mert Ő még ilyet nem látott.

Következő eset, akinek kisbabája 42 hetesen még nem akart kibújni, többszöri oxytocinos és más szerek ellenére sem akaródzott kijönni az a büdös kölök, akkor újra oxytocinnal próbálkoztak volna . A kismama visszautasította már azt. Erre a főorvos úr felajánlotta a kismamának, hogyha nem tetszik a kórházi kezelés, akkor el lehet menni. (Nem érdekes? Milyen divatos lett itt Magyarországon ez a mondat: Ha nem tetszik, el lehet menni!)

Hát, tetszik, nem tetszik megcsászározták őt is.

Persze sorolhatnám az eseteket tovább, de elegendőnek tartom.

Nem, nem vagyok orvos, nem tudom felmérni és teljes ismeretem nincsen a kismamák egészségi állapotáról, de az bizonyos, hogy pár év alatt megtöbbszöröződött a császárral elvett kisbabák száma.

Nem, nem vagyok császár ellenes, biztosan vannak olyan esetek, amikor baba, mama így van biztonságban.

Egy biztos, lassan ott tartunk, hogy spontán már csak az szülhet, akiből félig kilóg a gyerek mire beér a kórházba.

 

Tudom azt, hogy egy gyermekkel a pocakban a kismama milyen más lelki állapotban van. Mennyire védtelennek tudja érezni magát, és a kórházi körülmények közt mennyire kiszolgáltatott. Ki mer az orvosnak nemet mondani, amikor gépi vizsgálatok eredményei alapján az orvos meglapozottnak látja a befektetést, a császárt, stb. Amikor azt mondják a gyerek érdeke. Amikor egy mondattal világossá teszik számodra, hogy ő az orvos és te csak egy öntudatos hülye szülő vagy, ha kétségeid vannak a vizsgálatokat, kezeléseket, eljárásokat illetően és aki veszélyezteti saját gyermeke életét, (s persze az ő állását, karrierjét és jó hírnevét), ha nem írod alá, amit ők helyesnek tartanak.

 

KISMAMÁK, JÖVENDŐBELI ASSZONYOK KIKÉ A TEREMTÉS LEHETŐSÉGE, KIK EKKORA AJÁNDÉKOT KAPTATOK, NEM  IS PRÓBÁLJÁTOK FELÜLBÍRÁLNI ORVOSAITOK DÖNTÉSEIT!

A JóIsten úgy teremtette az embert, hogy a lélek ezen a kapunk keresztül kell megszülessen erre a világra. A jelentősége ennek nagyon fontos, mint a babának, mint a mamának.

Ennek meg kell történnie, és így kell megtörténnie.

 

Bíztatni szeretnélek, hogy állj ki magadért, állj ki a gyermekedért. Mindig van más választás és van más lehetőség. Kérdezz, olvass, járj utána. Legyél felkészült, LÉGY TUDATOS.

De leginkább érezz, nézz magadba és megtudod, amit tudni akarsz.

 

Kispapák! Hol vagytok, mikor asszonyaitok kétségek közt, egy idegen helyen, idegen emberek között próbálják állni a sarat?

Nem veszed észre asszonyod szemében a segélykiáltást? Miért hagyod egyedül?

Örömteli szívvel tudod, majd kimondani, hogy gyerekem született, s közben pár nappal előtte nem tettél semmit, amikor asszonyodat kitessékelték a kórházból?

Hol vagytok FÉRFIAK??? Mikor számíthatunk rátok, ha nem ekkor?

 

Anyukák és Apukák! Mire vártok, hogy ki álljon ki értetek? Az orvos a saját érdekeit nézi. Neki nem fontos a gyermeketek és a ti lelki világotok. Nekik csak egy megoldandó feladat vagytok, a gyermeketek egy test, aki rizikófaktor az ő számukra.

 

Elismerésem a kismamának, aki visszautasította az oxytocint. Azt kellet volna mondja a főorvosnak, hogy tudja mit, megyek.

És egy másik kórházban is megszületett volna a piciny gyermek.

Persze mondhatjátok, könnyen beszélek én itt a monitor előtt.

Higgyétek el, hogy voltam már többször öntudatos hülye szülő. Vergődtem én is kétségek között, hogy hol a határ, volt, hogy súroltam azokat és volt, hogy át is léptem. Néztek már rám okos orvosok, nagyon csúnyán, és próbáltak befolyásolni ésszerű érvekkel.

Ésszerűvel igen, de lélekszerűvel egyik sem. Lélekszerű érveim csak nekem voltak, és ezt ők nem értették.

Ezt nekünk kell értenünk szülőknek, de leginkább éreznünk.

 

Kispapák, leendő Apukák. Had számítsunk rátok, számítunk rátok.

 

Kedves Kismamák, leendő Anyák és Asszonyok.

A mi hivatásunk testben és lélekben erős és egészséges emberkéket felnevelni. Ez a mi karrierünk. Valahogy mi ezt elfelejtettük nem is olyan sok év alatt. Látható is, nézzünk végig a társadalmunkon, mi építettük. Káosz, fejetlenség.

 

Lássuk meg, ez a sorstalanság és már a kilenc hónappal elkezdődik…


2011október                                                                                                                                       

 

velmokata

01.jpg