Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egésségesebb táplálkozás, a természetközelibb életmód és gyógyítgatás, mostmár úgy gondolom keresés volt. Aztán, kaptam egy könyvet. És egy egész világkép változás vette kezdetét bennem. Azóta információk ezrei száguldanak felém egy egészen más világról. Mi történik? - tettem fel a kérdést, de tudtam, a válasz bennem van. Mélyről jövő ősi érzések, melyek most utat találtak, áramolnak és én hagyom, hogy sodorjon az ár.

S, hogy miről is beszélek? Egy részét jól kifejezi az alábbi vers, melyet egy 1920 körüli tankönyvben találtam, melyből anno így oktatták a kis elsősöket.

Magyar Lány!

Ha a bölcső magyar lánnyá ringatott,
A jó Istent eléggé nem áldhatod.
Minden reggel, minden este álld nevét,
Hogy magyar szót ejtettél ki legelébb.

De születni magyar lánynak nem elég,
Meg is kell, hogy érdemelje a nevét.
Legyen szendébb, tisztább, jobb és szelídebb,
Mint a máshol nőtt lányok, a többiek.

Valahányszor kicsi lába port tipor,
Áldja meg a szép hazát mindannyiszor.
Legyen neki öröm is és büszkeség,
A hazáért feláldozni mindenét.

Jósorsban a hitet, békét ébressze,

A családi kör melegét élessze.
  És ha Isten balsorsot is megenged,
  Vigasztaljon, tanítsa a türelmet.

  Fürge ifjak, bús férfiak, öregek,

  Szeressék meg álltala a nemzetet.
  Kiálltsanak fel, ha látják lelkesen
   Csak magyar föld, más ilyen nőt nem terem.

                                                       (Reviczki Gyula)

      

 

 

 

 

Motivációk a netről:

 

- Mi az út Mester?

- Menj!

 

 

De miért pont én kezdjem a változást? Nos, egyrészt ez a helyes értékválasztás, ami nem lemondásokkal, hanem egy másfajta - jobb - életminőség megteremtésével jár.

 

 

Margarat Mead mondása: "Sohase kételkedj abban, hogy egy kis csoport meggondolt és elkötelezett polgár megváltoztathatja a világot. Tulajdonképpen ez az egyetlen mód rá."


 

"Amikor már nem volt hova bújnom, inkább felhagytam a félelemmel."

 

 

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

  És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

  (...)

  És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. 

  És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.

  És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének."

(Vass Albert)

 

Az irány: ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk, és ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van.